Ő pedig nem más, mint a másfél hónapos kiscicánk...
Május végén született, ma pedig nálunk kapott új otthont.
Az első látásra szerelembe estem, a lányommal egyetemben.
Varga L. Marcell lett a becsületes neve.
Marcit faluról hoztuk, az utat persze végig küzdötte-nyávogta.
Itthon meg kezdődött az új tortúra a fürdéssel, szárítkozással.
Ezek után picit körbejárta a szobát, majd a lányom karjába bevackolta magát, és kimerülten elaludt.
Ő szegény teljesen elgémberedett, mire a cica kialudta magát.:))
Ezután újra felfedezte magának a lakást, és játszottunk.
Aztán megint aludt, játszott, evett, és belepisilt a dobozba...
Ügyes cica.
Annyira tüneményes, és annyira tökéletes kis jószág!!!
És most jöjjenek a képek a fiatalúrról:
fürdés után |
hát nem cuki? |
3 megjegyzés:
:-)) Édes pofa, nagyon cuki:-) Megyek fényképezni, rakok fel valamit a blogspot-os blogomba:-)
NAGYON ÉDI!:-)))))))))))
Ugye? Teljesen levett a lábunkról!:) ...a fiúkat is. :))
Megjegyzés küldése