... női huncutságok... magamról, a világról...

2013. június 24.

Gyűrűpárna

A múlt szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, az unokatestvérem ment férjhez.
Mikor elhozták a meghívót 1 hónappal a nagy nap előtt, felajánlottam, hogy készítenék nekik egy gyűrűpárnát.
Örültek az ötletnek, én pedig elkezdtem filózni rajta, hogy milyet alkossak.
Mivel Évi nem szereti a csicsás és fidres-fodros dolgokat, csakis egy egyszerű verzió jöhetett szóba.
De 3 hétig hiába gondolkodtam rajta, nem jött az ihlet.
Csak azt tudtam, hogy a közös nagymamánktól örökölt dolgokból fogom elkészíteni, mert ő is nagyon szerette a Mamit..

Adottak voltak például a gombok.
Gyerekkoromban imádtam a Mami gombjai között kotorászni, szortírozni őket, piszmogni velük.
Rengeteg gomb volt a dobozokban, szépséges kagylóból készültek, de akadtak különleges fémgombok is az egyszerűek között.
Ezek mind az enyémek lettek, más kézimunkához való dolgokkal egyetemben.
Aztán az esküvő előtt 1 héttel kezdett körvonalazódni, mit is szeretnék.
Olyan párnát találtam ki, ami beleillik egy 4 éves kislány kezébe, aki megkapta a "gyűrűk hordozója" szerepét.
És olyat, amit akár a nagy nap után felakaszthatnak valahová.
De főképp olyat, ami egyszerű.

Kerestem egy sallangmentes, és kicsi horgolásmintát, amit meghorgoltam, és kikeményítve blokkoltam..
Aztán egy békebeli nyers színű filcből kivágtam 2 darab 14cm átmérőjű kört, és az egyik közepére felvarrtam a meghorgolt darabot, és a fonák oldalra a szalagot, amivel majd felakaszthatják.
Aztán összeillesztettem a 2 kört, és apró öltésekkel majdnem végig összeöltögettem őket, de egy kicsi nyílást hagytam, ahol be tudtam bújtatni a tömőanyagot.
Miután ez megvolt, a nyílást is bezártam.
Ezek után pedig a gombvadászat következett, ami jó móka volt. Addig kotortam, válogattam, amíg nem találtam olyanokat (2 darabot), amik összepasszoltak.
Ezt a 2 gombot elővarrtam, azaz pár öltéssel összevarrtam, nehogy szétcsússzanak, majd odaillesztettem a horgolás közepére, és felvarrtam úgy, hogy egy kicsit összehúztam a párnácska közepét.
Majd egy irizáló gyönggyel fejeltem meg a gombokat
Már csak a gyűrűtartó szalag volt hátra, és a gyöngyök.
Kerestem a gyöngyeim között egy olyat, ami színben passzolt a párnácska stílusához.
Mivel nem akartam egy egész napot eltölteni a szemenkénti felvarrással, így ötösével szedtem a tűre a csontszín gyöngyöket, és a szélén körbevarrtam az egész párnát.
Ezután a gyűrűtartószalagot húztam be a párnába, és már kész is volt az ajándék. 
(ezt a szalagot utána akár ki is lehet húzni nyom nélkül, ha zavaró lenne)

Egyszerű lett, illett a tulajdonosához, aki pénteken nagy meghatottság közepette vette a kezébe...
Nagyon tetszett neki, én pedig boldog voltam! :)

Íme, a készítés  folyamata:

Egyébként az esküvőn láthattam, hogy mennyire jó volt a választásom a stílust illetően.
Teljesen passzolt a menyasszonyi ruhához, és a díszítésekhez, és főként a tulajdonosához.

A párnácskát el lehet készíteni, akár levendulával töltve is...

3 megjegyzés:

Gesztenyeszív írta...

Nagyon szép lett!!
Bájos, egyszerűen szép és nagyon elegáns is egyben.

aarkus írta...

Nagyon helyes lett, el tudom képzelni, mennyire örültek neki! :-)

Judit írta...

Köszönöm szépen lányok! :)

Olyan jó érzéssel töltött el, hogy ezekkel a régi anyagokkal dolgozhattam.. :)
Nagyon ritkán, csak kivételes alkalmakkor használom ezeket.