Hogy

Hogy én hogy jártam!!

Délután pihi képpen könnyed olvasásra vágytam, ezért Lustanyu egy gyöngyszemét olvasgattam...
Vinnyogva a röhögéstől, mert ugye másokon jó nevetgélni.:))
Aztán a kommenteket olvasva, olyan fura érzés kúszott belém..
... egy hang azt mondta a fejemben, hogy nézd már meg te marha a bankkártyádat!
Jól nevelt lány lévén engedelmeskedtem a parancsnak, előkotortam a táskámból a pénztárcámat, és rögtön tudtam, hogy baj van.
Eltűnt a bankkártyám!!
Először elsápadtam, majd iszonyatos rémület lett rajtam úrrá.
Mert ugye, hogy  a piklibe is ne pénteken este 6-kor jusson az eszembe.
Nem várhatott volna hétfőig? Milyen hétvégém lesz így?
Letiltás, idegeskedés stb...
Aztán átgondoltam merre is jártam tegnap.
A vízi torna után beugrottam a Müllerbe 1 gombolyag fonalért. Mivel nagyon kellett pisilnem, kapkodtam, és a pénztárnál sorra potyogattam ki a különféle bigyókat a pénztárcámból.
De úgy rémlett, összeszedtem mindent.... És másodszorra is...:)
Aztán hazafutottam, a gyereket kikaptam a Wc-ből, mert már a végső pillanatban voltam, hogy be ne csurogjak.:))
Ezután megkönnyebbülve útrakeltünk a lányommal a Fressnapfba, hogy a leendő cicának beszerezzünk pár dolgot.
Nina fizetett, de én meg aprót kotortam elő a tárcámból.
Szóval ehelyeken jártam csak. Gondoltam hátha valaki megtalálta, és leadta, szaladjak már el ezekre a helyekre...
Gyors öltözés, remegve fogtam a kocsikulcsot, és még a lépcsőházból felhívtam a Petiakiférjet.
Mondta mindjárt hazaér, várjam meg, eljön velem erősítésnek.
A kocsiban még egyszer átnéztem a ponztárcámat, hátha csak vaksi voltam, vagy esetleg csoda történt.
De nem...
Először nagy reményekkel a Fressnapfba mentünk.
Reményemet egy pillanat alatt elhamvasztották, mert ott nem találták meg.
Erre még jobban elsápadtam, és még jobban remegtem az idegtől.
Kocsonyás lábakkal gyorsan vissza a kocsihoz, átrobogtunk a város másik végébe a Müllerbe.
Ott gyorsan letámadtam egy eladót, aki nagyon kedvesen mondta, hogy nem tud semmiféle kártyáról.
De láthatta, hogy a fehérségem kezd már hullafoltokba átmenni, mert gyorsan mondta, hogy várjak, megkérdezi az irodában is.
Én ott álltam magamba roskadva, és azon fohászkodtam, hogy történjen csoda.
Azt is megfogadtam, hogy ha meg lesz, akkor itt és most azonnal veszek egy másik, atombiztos pénztárcát.
És lám...
Látom, hogy jön az eladólány egy nővel (üzletvezető), akinek a kezében egy boríték lapult...
Hiába, Rodolfo is megmondta.. Csak a kezemet figyeljétek...
Szóval kikérdezett a kártya típusából, azonosíttatott saját magammal, és a végén a kezembe adta a borítékot!!!!!:))))
Benne a bankkártyámmal, és még egy DM bjuti kártyával, meg pár teszkós Fila ponttal..
Tök égő volt.
Aztán kedvesen azt tanácsolta, hogy esetleg cseréljem le a tárcámat, mert míg boldogan pakoltam vissza bele az elveszett holmikat, a többi szépen potyogott belőle kifele..

Szóval most van egy új, szépnek ugyan csak jóindulattal nevezhető, de biztonságos pénztárcám.

És levontam a tanulságot...
Ne röhögj ki másokat, mert Isten nem bottal ver ...:)))