Vasárnap

Vasárnap este az erkélyen üldögélve azon gondolkoztam, hogy milyen békét árasztanak a "falusi" virágaim, zöldségeim. Iszonyat jó nézni őket, ahogy csak azért is növekednek, mit sem törődve azzal, hogy ez biz' ez csak egy városi erkély...
Találtam is egy Babits verset, ami ha picit is, de visszaadja azt a hangulatot, amit akkor éreztem.

Babits Mihály

A régi kert  /részlet/

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak. 

Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák,
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.

Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen,
csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden
ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác
sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.