Büszke

 Büszke vagyok a lányomra!
Végre megemberelte magát, és nekidurálta magát egy kis életmód váltásra.
Az igazság az, hogy az utolsó másfél év alatt elég sokat hízott.
Az én anyai szívem meg zokogott, hogy mi lett az én szép kislányomból.
Hiába próbáltunk az apjával és a családdal a lelkére hatni, lesöpört mindent magáról.
Aztán 3 hete itt járt a húgom, aki épp fogyózott akupunktúrás tűk segítségével, és szépen látszott már az eredménye....
- képzeljétek, magának szúrja már a tűket... van már tapasztalata benne.:)
A lányom akkor már mondogatta, hogy kellene fogynia, de nehezen szánta rá magát.
Nem volt meg a kellő lökés hozzá.
Nekem meg másnap délelőtt bevillant, hogy ha már itt a Niki, akkor a Kriszti vegyen tűket, a húgom meg szépen beszúrja a helyére neki.
Így is lett.
Nem volt ezután hát apelláta, kifogás, jöttek a tűk. A kilók pedig elkezdtek olvadozni.:))

Tegnap pedig 6kg-val kevesebbet mutatott a mérleg!!!:)))

Szóval most nagy az öröm nekem is, és a lányomnak is.
Csak legyen kitartása a továbbiakban is.:))
Szorítsatok!!