Önismeret

Ismered magad?

Tisztában vagy a jó és rossz tulajdonságaiddal?

Megtanultad elfogadni magad?

Netán szereted is magad?

Ezek a kérdések azok, amiken érdemes elgondolkodni...

Én az utóbbi 4 évben ismertem meg igazából magam, sőt, elfogadtam, és ma már szeretem is magam.

Nem mondom, hogy nem kellene változnom némely dologban!

Ezen dolgozom is, kisebb-nagyobb sikerrel...

A 4 évvel ezelőtti önmagamat utáltam, sőt tükörbe nézni is gyötrelmes volt.

Igaz, ebben nagyon nagy szerepet játszott az akkori betegségem.

Azóta viszont meggyógyultam teljesen, és hosszú utat jártam be azóta...

Ollóztam pár cikket, amit érdemes elolvasni:

Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését.

Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár.

Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.

Forrás

Önismeret útjai:

Felfedezni önmagunkat mindannyiunk vágya.

Megismerni mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk képesek, hogyan reagálunk vagy válaszolunk bizonyos helyzetekben - Kik is vagyunk valójában?

Találkozunk időnként régi ismerősökkel, akiket évek óta nem is láttunk. Milyen csodálkozással vesszük észre, hogy az illető mennyire megváltozott: mennyire megnőtt, felnőtt, megőszült, megtanult zongorázni, vagy 6 nyelven beszél, stb. Pedig az emlékeinkben milyen kicsi, ügyetlen és esetlen volt. Betápláljuk az új adatokat, fölülírjuk a régi képet a másikról: Nahát, milyen nagyszerű, értékes ember, pedig mindig is azt hittem, hogy kettőig sem tud számolni."

Lehet, hogy saját magunkkal is így van? Önismeret=felfedezni mindazt, amit másokban olyan könnyen meglátunk, legyen az jó vagy rossz.

Miután saját magunkkal mindennap találkozunk, így a változást sokkal nehezebb észrevenni. Talán már mi is átugorjuk az 1,50-et, ki tudjuk tisztán énekelni a magas C-t, sőt a dadogásunk is elmúlt már évek óta, mégis még mindig a régi "énkép" szerint működünk. Különösen akkor, amikor valaki emlékeztet rá, hogy milyen bénák is voltunk, és mennyi kudarcot vallottunk. Hát nem lenne itt az ideje, hogy új adatokat tápláljunk be magunkról is?
Lehet, hogy még mindig egy régi és buta program fut bennünk, miközben a legmodernebb is hozzáférhető lenne?
Talán itt az ideje, hogy megvizsgáljuk mindazt, amit összegyűjtöttünk magunkról: ügyes, ügyetlen, erős, gyenge, melegszívű, keményszívű, csúnya, szép, érzéketlen, érzékeny.... vagy milyen is?

Ha mindazt, amit összegyűjtöttünk - akár mások aggatták ránk, akár mi magunk találtuk ki - és megvizsgáljuk: érdekes felfedezéseket tehetünk. Megvizsgálhatjuk az igazságtartalmát.

A Tudatosság reflektorával megvilágítva, - ha már nem ragaszkodunk tovább a régi és buta programhoz -, végül kidobhatjuk mindazokat a beidegződéseket, megrögzött gondolatokat, amelyek korlátoztak eddig. És felfedezhetjük, ebben az új, de valahogyan nagyon is ismerős Szabadságban, hogy kik is vagyunk valójában.

Önismeret, avagy ki vagyok én
Amikor önismeretről beszélünk, gyakran a milyen kérdésre várunk vagy adunk választ: én, a bátor, romantikus és kalandregénybe illően sármos... vagy szigorú, mértéktartó és tökéletességre törekvő... netán nyíltszívű, lelkesedő, újító...vagy inkább egy mindenkitől különböző elegye a jó, és fantaszikusan gyönyörű; rossz és kifejezetten borzasztó tulajdonságoknak.

ÉS elfelejtjük mindennek az alanyát, hogy ki is vagyok én valójában? Ki az a valaki, aki mindezeket a tulajdonságokat viseli?

Lebonthatók-e ezek a tulajdonságok rólunk, és ha igen, akkor ki marad?

Honnan vesszük ezeket a tulajdonságokat? Örököljük, tanuljuk? Talán saját magunk teremtjük elő? És ha már a tulajdonságaink eredeténél tartunk: vajon melyiknek mennyi ezeknek az igazságtartalma? Tényleg olyan rossz vagyok, mint ahogy a 'tanárnénim' mondta még másodikban?
Ismerkedjünk meg önmagunkkal!

Önismeret útjai - Ilyen lennék?
Ha van kedved egy kicsit itt a tulajdonságok, a milyenségek mélyére nézni- már amennyire itt, az internet adta lehetőség engedi, akkor gyere böngéssz közöttük.
Ne az legyen a kérdés, hogy vonatkozik-e rád.

Induljunk ki abból, hogy mindannyiunkra vonatkozik. Rám is. És rád is.
Induljunk ki abból, hogy nincs olyan ember, akire ne lenne érvényes kisebb vagy nagyobb mértékben.

Inkább legyen az a kérdés, hogy milyen módon, életem melyik területén érvényes rám?
És mennyire vagyok a hatása alatt?

Na és, ha felfedeztem magamban, akkor vajon tényleg hozzám tartozik, "én vagyok" az a bizonyos tulajdonság?

Forrás

Itt pedig egy önismereti teszt, hogy tudd hol tartasz az utadon:

http://www.lelkititkaink.hu/onismeret_teszt.html