Nyavalygó

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában kevés a saját kútfőből származó bejegyzésem.
Bár nagyon szeretek más blogokat ajánlani nektek, de tudom, azért néha nem ártana magamnak is megmutatkozni.

Nagyon keserves nyaram volt, és nem nagyon bíztatnak a jövőre nézve sem.
Június elején bedurrant a gerincem, és cefetül voltam.
Hiába jártam a dokikat, érdemleges változást semmi sem hozott.
Készítettem magamnak illóolajokból bedörzsölőt, aminek fájdalomcsillapító hatása volt, és ami néha használt, néha nem.
Maradtak a fájdalomcsillapítók.
Ne tudjátok meg, hogy a gerincsérv milyen fájdalmakkal jár!
Aludni sem tudok a mai napig, ezért borzasztóan kimerültem/lemerültem.
Lelkileg is nagyon nehezen viselem már...
Legszívesebben elbújnék a világ elől, hogy ne lássák a kínlódásom.

Enni nem tudok, nincs étvágyam.
Petiakiférj naponta elővesz, hogy egyek, mert rettenetes sovány vagyok..
Ebben lelkes segítőre is talált, a lányomra.
Ez a piszkálás pedig nagyon idegesít.
Mivel kényszerpihenőre voltam ítélve, muszáj volt magamat elfoglalni, lefoglalni.
Nappal horgoltam a takarómat, - ez el is készült!!:) - kötöttem, éjjel pedig olvastam.
Hogy hány könyvet, azt már nem is tudom...
Kétszer sikerült elmenni 4-4 napra Gerjenbe, ahol csend volt és nyugalom, és sikerült kicsit feltöltődtünk.

Pesten is jártam 2 napot, amit a húgomnál töltöttem.
Szuper jó volt vele lenni, hisz évközben ez sajnos ritkán adatik meg.
Jó lett volna találkozni valakivel, de Ő a nyár elején értésemre adta, hogy nem biztos, hogy akarja ezt a kapcsolatot, ami köztünk van/volt.
Így meg sem mertem kérdezni, hogy találkozhatnánk e...

Szóval dióhéjban ennyi...
És én csak remélni tudom, hogy pozitív irányba változik az állapotom.
A nyavalygásnak ezennel vége, de most jól esett kiírnom magamból.

Puszi nektek!:)