... női huncutságok... magamról, a világról...

2011. augusztus 2.

Ti

Ti hogy kezelitek azokat a dolgokat, amik belül, a lelketekben gyötörnek?
Hogy dolgozzátok ki magatokból?

6 megjegyzés:

napcsi írta...

Sokat gondolkodom rajta, hogy hátha mégsem úgy van, ahogy első pillanatra láttam, hallottam, éreztem... Keresek a gyötrő dologban valami pozitívumot, akármilyen kicsit is találok, kapaszkodok bele és addig-addig kapaszkodom, míg olyan nagyra nem növesztem, hogy túlnő azon a fránya rossz dolgon. Hát én így csinálom. Nem biztos, hogy egy jó megoldás, de állítom a legtöbbször beválik:-)

Judilla írta...

Én cipelek magammal évek óta egy terhet, és hiába minden próbálkozásom, nem megy a feldolgozás.
Bár az is igaz, hogy túl régi, és makacs sebek ezek.:((
Túl közeli az ember, akitől elszenvedtem ezt.
Aztán van egy másik is, az újabb keletű. Pár hónapos, de azt le fogom tudni győzni.

Tetszik a módszered, én is valami hasonlót szoktam alkalmazni.
... És jól kibeszélni magamból.;)

napcsi írta...

Ha beszélgetni akarsz, nálam megértő fülekre találsz... azt a régi sózsákodat otthagyhatnád valamelyik utcasarkon:-)

Judilla írta...

Már csak azért is, mert már 3 sérvet is kaptam a súlyától.:))
De az anyám nem hagyja, hogy feledni tudjak.. ha érted, mire célzok.:S

Anita írta...

Nekem a hitmondatok nagyon beváltak, ez valami hasonló, mint amit napcsi írt. Fontos megtalálni a probléma gyökerét és aztán jöhet az azzal kapcsolatos pozitív megerősítés. Persze nekem általában ez nem megy egyedül, főleg ha régóta cipelt teherről van szó, szóval én kineziológus segítségét is igénybe szoktam venni.
Vagy kérd az angyalok segítségét és figyeld, hogy milyen jeleket küldenek, lehet hogy már rég az orrod előtt van a megoldás, csak valamiért pont azt nem látod meg. A meditáció sokat segít ebben (is).

Betsy írta...

Én szeretem kiírni magamból a dolgokat, aztán idővel megpróbálok valami pozítivumot keresni a dolgokban -bár ehhez néha elég sok idő kell.
Pár éve nagy tragédia érte a családunk és az utána következő időszakban sem kímélt minket az élet, akkor kezdtem el egy magánjellegű blogot írni, nekem sokat segített :)