Egy fonás meséje

Mint már többször is írtam arról, hogy újabban fonok, és most elérkezett az idő, hogy megmutassam mi lett az első fonásom végeredménye..

Ezt a szépséges rovingot szereztem meg Anettől, és gondoltam majd készítek belőle valami nagyon klassz dolgot, aminek sok éven keresztül tudok örülni. :)

Hamarosan neki is láttam, még az ősszel, ami számomra sajnos elég nagy kudarccal végződött.
Egyenetlen volt az egész "fonal", sehogy sem állt rá a kezem.
Félre is tettem egy időre...

De akik ismernek, azok tudják, hogy nem szívesen adok fel semmit, így aztán újra megpróbálkoztam vele a télen..
És láss csodát, ez az új kísérletet sokkal kecsegtetőbb eredményt hozott, mint az a bizonyos őszi..
Bele is lendültem, és addig nem nyugodtam, míg meg nem fontam hát az összes szivárványos gyapjúmat.
Azt sem bánom, hogy nincs rokkám, hanem kézi orsóval fonom a gyapjakat.. mert nekem ez is ad valami különleges bájt a fonáshoz.

Ezután következett a fonal gombócolása, mert ugye anélkül nem igazán lehet kötni belőle.
A hokedli lába mégsem erre való. :D
A gombócoláshoz én leginkább ezt a technikát használom, amit a videón is láthattok, mert én azt szeretem, ha középről tudok indulni a kötéssel:



A feltekerés közben pedig így néz ki az enyém..
.. és igen, jól látjátok!!
Mire nem jó egy használaton kívüli kémcső. :)

Aztán már csak ki kellett gondolnom, hogy mit is készíthetnék belőle..
Nagy lehetőségeket nem kínált, mert csupán csak 70 gramm, és 266 méter volt összesen a fonalam.

Olyan mintát szerettem volna találni hozzá, ami engedi érvényesülni a saját fonás egyediségét, és a struktúráját.
Nézegettem hát a mintatáramat, és ráakadtam erre a párnára:

Rögtön éreztem, hogy ez lehet az igazi minta a fonalamhoz.
Gyorsan neki is láttam hát, mert űzött a kíváncsiság.
És tényleg jól passzoltak egymáshoz..

Mondanom sem kell, hogy leírhatatlan érzés volt egy saját kezűleg font fonallal dolgozni!! :)
Bár azért be kell látni, hogy vannak még gyerekbetegségei a fonalamnak, de ez most egy cseppet sem zavart.

Aztán csak nőtt, és nőtt napról napra a nyakmelegítőm..

A képeken a cincált-zilált gombóckák a Marcica nyomát viselik.. :D
Aztán egyszer egy szép nap azon kaptam magam, hogy elkészült a "mű"..
Kerek 1 hónap alatt kötöttem meg a nyakmelegítőt.
A minta nem volt unalmas, jól követhető volt, és még élveztem is.

Szóval ez lenne a nagy szerelem, amit az első fonásomból készítettem...
És amilyen hülye hideg van odakint, akár simán hordható is anélkül, hogy totál bolondnak néznének mások. :)

Na és ti? 

Nem kaptatok még kedvet a fonáshoz?? ;)